A BIZALMI VAGYONKEZELÉS ADÓJOGI VONATKOZÁSAI
A bizalmi vagyonkezelés jogintézménye kevesebb mint 10 éve, 2014 óta része a magyar jogrendszernek, s az utóbbi években meglehetősen nagy népszerűségnek örvend. A fokozódó érdeklődés együtt jár a bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos kérdések megszaporodásával, s ezek között is kiemelt helyet foglalnak el az adózással kapcsolatos kérdések. Ilyen kérdés többek között, hogy kit terhel adófizetési kötelezettség, a vagyont rendelkezésre bocsátó vagyonrendelőt, a vagyonkezelőt vagy a vagyont megkapó kedvezményezettet, s az is, hogy a vagyontömeg – a tőke és a hozam - milyen módon adóztatható és milyen adónemeket lehetséges kivetni ezen kezelt vagyontömegre és pontosan mikor, milyen esetben?
A bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatban felmerült kérdések
Adózási szempontból elsősorban három helyen kell vizsgálni a bizalmi vagyonkezelés intézményét:
1) A bizalmi vagyonkezelésben részt vevő mely személy köteles adót fizetni
(vagyonrendelő, vagyonkezelő vagy kedvezményezett)?
2) Milyen adónemeket érint a bizalmi vagyonkezelés?
3) A bizalmi vagyonkezelésbe átadott vagyontömegre vonatkozóan milyen speciális szabályokat kell esetlegesen alkalmazni?
További kérdések
Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a bizalmi vagyonkezelés „tisztán magyar”, vagy abban nemzetközi elem is megjelenik.
Abban az esetben, amennyiben „csak” magyar elem merül fel, a szabályozás bonyolult, bár lényegesen egyszerűbb, mint egy nemzetközi bizalmi vagyonkezelés esetén. Ezekben az esetekben elsősorban az általános forgalmi adó (ÁFA), a társasági adó (TAO) és a helyi iparűzési adóra (HIPA) vonatkozó szabályokat kell áttekinteni.
Az adójogilag releváns jogügyletek végig kísérik a bizalmi vagyonkezelés teljes ciklusát, azaz a vagyonrendelést, a vagyon kezelését és a vagyonnak, valamint a vagyon hozamának a kedvezményezett részére történő kiadását, kifizetését.
A BIZALMI VAGYONKEZELÉS TELJES ÉLETCIKLUSA
1. Vagyonrendelés
A vagyonrendelés fázisánál, azaz amikor a vagyonrendelő a bizalmi vagyonkezelőre bízza a vagyonát, elsősorban a vagyonrendelő személyét kell vizsgálni, ti. azt, hogy a vagyont átruházó személy természetes személy-e vagy jogi személy, azaz gazdasági társaság.
Ezen felül figyelemmel kell lenni arra, hogy a vagyonkezelőnél a vagyonrendelés következtében keletkezik-e jövedelem, esetleg az már azonnal a kedvezményezetthez kerül-e. Ezen jogügyletek ugyanis illeték vagy személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget vonhatnak maguk után.
2. A kezelt vagyon
A bizalmi vagyonkezelés magyarországi szabályozása egy igazi „hungaricumot” is rejt magában. A magyar jog alapján ugyanis a bizalmi vagyonkezelő részére átadott és általa kezelt vagyon önálló adóalanynak tekintendő, s ez azt jelenti, hogy adózási szempontból társaságként kell tekinteni rá.
Ez azt jelenti, hogy a például egy ingatlanból, részvényből, üzletrészből álló vagyontömeggel kapcsolatban felmerülhet a társasági adó és a helyi iparűzési adó megfizetésének kötelezettsége. Ez a magyar szabályozás azért is sajátos, mert a külföldi jogrendszerek általában nem tekintenek társaságként a vagyontömegre.
A vagyonkezelés során az elért „hozamra” azaz a vagyon növekményre is figyelemmel kell lenni. A vagyon gyarapodása sokféleképp megjelenhet: ilyen lehet az értékesítésből származó bevétel, egy ingatlan bérbeadásából származó bérleti díj, vagy értékpapírok esetében egy esetleges árfolyamnyereség is.
3. A kezelt vagyon kiadása
A bizalmi vagyonkezelés életciklusa a kezelt vagyonnak a kedvezményezett részére történő kiadásával ér véget. A vagyon kiadása során a magyar adójogi jogszabályok osztalékként tekintenek a kezelt vagyon hozamára.
Kérdés viszont, hogy egy másik állam ezt miképpen szabályozza, hiszen ezen esetben szükséges arra törekedni, hogy a vagyon, valamint a hozamának a kiadása ne keletkeztessen kétszeres adófizetési kötelezettséget, ahogy erről majd később szó lesz.
A vagyon kiadása során vizsgálni kell, hogy a vagyonkiadás keletkeztet-e jövedelmet a kedvezményezettnél.
A BIZALMI VAGYONKEZELÉS MINT HATÁRON ÁTNYÚLÓ ÜGYLET
Fontos megvizsgálni azt is, hogy mi van, ha nemzetközi elem jelenik meg a bizalmi vagyonkezelés során.
Ez az úgymond nemzetközi elem többféleképpen valósulhat meg: lehetséges, hogy külföldi adóilletőségű személy helyezi vagyonát magyar bizalmi vagyonkezelőhöz, előfordulhat, hogy magyar vagyonrendelő helyezi vagyonát külföldi bizalmi vagyonkezelőhöz, de az is lehetséges, hogy a magyar bizalmi vagyonkezelő adja át külföldi személynek (kedvezményezettnek) a kezelt vagyont.
Ezekben az esetekben először meg kell vizsgálni, hogy az érintett államok között létrejött-e a kettős adóztatás elkerülését szabályozó egyezmény. Az egyezmények ugyanis a belső jogi szabályokat felülírják, s ezáltal kiküszöbölik azt, hogy az érintett adóalany kettős adóteherrel szembesüljön. Fontos kiemelni, hogy ilyen -kettős adóztatást elkerülő- egyezmény hiányában meglehetősen nehéz elkerülni az adófizetési kötelezettséget mindkét érintett államban.
A nemzetközi elem felmerülése esetén az adott állammal megkötött kettős adóztatást elkerülő egyezményben vagy a másik állam nemzeti szabályaiban kell megvizsgálni például azt a kérdést, hogy a másik államban is tekinthető-e kvázi társaságnak (adóalanynak) a bizalmi vagyonkezelő által kezelt vagyontömeg hasonlóan a magyar szabályozáshoz.
Egy példán szemléltetve, amennyiben magyar vagyonkezelő (kvázi társaság) adja ki az általa kezelt vagyont külföldi kedvezményezettnek, abban az esetben a kiadott vagyon a magyar adószabályok értelmében osztalékból származó jövedelemnek minősül.
Abban az esetben viszont, amikor külföldi bizalmi vagyonkezelő adja ki a kezelt vagyont magyar kedvezményezettnek, az adott esetben a magyar adójogban ún. „egyéb jövedelemnek” is minősülhet, amennyiben a kettős adóztatásra vonatkozó egyezmény így határozza meg és így a kiadott vagyon jóval magasabb adóterhet von maga után.
A fentiekből látható, hogy a bizalmi vagyonkezelés adójogi szempontból meglehetősen komplex képet mutat. A belső jogi (jelen esetben magyarországi) szabályozáson kívül figyelemmel kell lenni a bizalmi vagyonkezeléssel érintett államok jogára, valamint az esetlegesen fennálló, kettős adózás elkerülését célzó egyezményekre.
